A Katalán Köztársaság két napot tartott, de még nincs vége. Nincs vége mert a katalánok nem adták fel és tovább folytatják az ellenállást. Indulnak a decemberi, általuk illegitimnek tartott választásokon, hogy ne adjanak esélyt Madrid taktikáinak. A spanyol kormány közben letagadja, hogy október 10-én rendőri erőszak történt volna. Továbbra is illegitimnek tartják a népszavazást és a függetlenség kikiáltását, utóbbit nem tudom hová tenni hiszen az USA sem kérdezte meg Nagy-Britanniát, hogy elfogadja-e a függetlenséget. Természetesen akkor sem volt erre törvényi keret. A sajtó sajnálatosan partnere a spanyol kormány propagandájának és mindenki az szóhasználatukat ismétli. Szavakkal sok mindent el lehet érni, lehet manipulálni, az ex-elnök, menesztett elnök kifejezések sorolása a Katalán Köztársaságot ássa alá. Kétszínűség a legális népszavazás mögé bújni, hiszen alkotmánymódosítás nélkül erre nincs esély és hát alkotmányt a spanyolok aligha akarnak módosítani. Az is vicces, hogy a 43%-os részvételt alacsonynak tartják miközben napokkal a választások előtt fenyegették az embereket, hogy ne vegyenek részt a választáson, sok urnát koboztak el szavazatokkal, és a részvétel még így is az európai részvételi adatokhoz mérhetők. Egy népszavazás következtében a választott regionális parlament megszavazta a függetlenséget, erre a spanyol kormány válaszként megvonja a régió autonómiáját, ez még érthető is lenne, bár egy független ország autonómiáját visszavonni elég fura. A felháborító az, hogy 30 évre zárnák be a függetlenségpárti vezetőket lázadással vádolva őket. Azt a spanyol jogászok is elismerik, hogy a vád képtelen hisz a lázadás erőszakot is feltételez és erre pedig egyértelműen nem került sor. Érthető, hogy kételkedve a korrekt eljárástól, a katalán elnök Brüsszelbe utazott tájékozódni és tájékoztatni. Remek húzás, most a világsajtóval szemtől-szemben mondhatta el álláspontját és biztonságban követelhette a korrekt bírósági eljárást. Nagy valószínűséggel nem fog indulni a választásokon de szövetségesei megméretik magukat, nehogy a részvétel hiányában Madrid csatlósai nyerjék meg a választást. Közben itthon minden román tévében Katalónia szakértők szerepeltek, hihetetlen marhaságokat sorolva órákon át. Egyetlen mértékletes megszólalást hallottam és az Cristian Parvulescu részéről jött, bár tőle az ember ugye el is várja a tőle. Az MPP-sek minden az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot látják, valami jó anyagra tehettek szert, mert nem tudom mással magyarázni, hogy a katalán függetlenségi nyilatkozatban is a gyulafehérvári nyilatkozatot látják. Közben többen azt mondják, hogy az autonómiának nem egyeneságú következménye a függetlenség utáni vágy. Hát pedig de, teljesen természetes, hogy az autonómiát megszerző régió később teljes önállóságot szerezne. Ez van, el kell fogadni, hogy a majdan autonóm Székelyföld előbb utóbb függetlenedni szeretne. Ezt megállítani pedig nem nagyon tudja senki, vagy, hogy is mondjam, nem nagyon ismerek ilyen kaliberű vezetőt...
