Tisztelt elnök úr,
Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak politikai eredményeihez. Illik gratulálni, mert kétségtelenül nagy eredmény bukott pártvezetőként továbbra is versenyben lenni a baloldali szavazókért. Egyáltalán az csoda, hogy Magyarországon politizálhat, de ez mutatja legjobban, hogy az országban működik a demokrácia. Működik, mert még egy olyan felelőtlen bohóc is indulhat politikai pozíciókért, mint ön. A legnagyobb baj viszont az, hogy ön nem egy közönséges bohóc, hanem csak egy megtévesztő szerepet játszik és saját szavazótáborát is átveri.
Milliárdosként vezeti az eleszegényedettek, kisemmizettek érdekeit képviselni hivatott DK-t. Szétveri az MSZP-t, hogy ön legyen az erősebb a szemétdombon. Mindent a hatalom megszerzéséért tesz és annak megtartásáért. Nem érdekli, hogy közben állítólagos szövetségesein gázol át, szavazóit köpi szembe. Hazugnak nevezi a kormányt és közben folyamatasan hazudozik néhány szavazatért. De mindenen túl tesz, ahogyan a magyart, a magyar ellen uszítja, csak mert a felmérések szerint ezzel szerezhet néhány százalékot, pedig pont ön mondta, hogy nem illegeti a hátsóját néhány szavazatra várva.
2004-ben az egész országot megmérgezte a 23 millió románnal való riogatásával és sorolhatnánk az, akkori hazugságait, amelyekről sorra kiderült az igazság. A hatalomért egymásnak ugrasztotta a magyarokat. Ma sem tesz másképp, újra a határontúliakkal riogat, akiket csak hírből ismer. Azokkal a határontúliakkal riogat, akik miatt kisebb az orvos- és szakemberhiány, azokkal a határontúli magyarokkal akiknek köszönhetően kevésbé kritikus a népességgcsökkenés.
A Magyarországra vándorolt határontúli magyarok többet használnak a magyar nemzetgazdaságnak, mint a hazai támogatások értéke Erdélyben. Ön tájékozatlan szavazóit hazugságokkal mérgezve uszítja ellenünk. Önt parafrazálva: Jól alszik Ferenc? Kérdezem én. Amikor százezrek utálják önt és rohadt pártját. A baloldali ellenzék pártjai legalább megállnak bizonyos határokon és ha túl is lépik, azt nem szándékosan. Ezzel szemben ön tudatosan mérgez, uszít.
Mondja, hogyan fog tükörbe nézni politikai pályája végén? Mit fog látni? Egy bukott politikust, aki elvtelenül gázolt át mindenen és mindenkin, csakhogy a hatalom közelében maradhasson. Büszke lesz magára ezért? Nem hinném. Gyötörni fogja a lelkiismeret. De még nem késő megfordítani a gyeplőt, még elnézést lehet kérni. Beismerni, hogy igen hibázott, újra és újra. Ha pedig nem képes ezt megtenni, akkor tegyen egy szivességet és lépjen egyet hátra. Most még olcsón megúszhatja, holnap már lehet késő és úgy fognak önre emlékezni, mint a magyar történelem legkellemetlenebb bajkeverőjeként.
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő
