Évek óta figyelemmel követem a Katalóniában zajló folyamatokat, tavaly pedig majdnem napi szinten figyeltem az eseményeket. Megdöbentett az október elsejei, a népszavazást megakadályozni hivatott rendőri brutalitás, de összeségében a spanyol kormányzat hozzáállása is az eseményekhez. Ezek után már nem lepett meg, hogy a függetlenség tényleges kikiáltása után börtönbe zártak több vezető politikust és a két legnagyobb függetlenségpárti civilszervezet elnökeit is. Ráadásul érvénybe lépett a 155-ös törvény, melynek értelmében Madrid kezébe vette a kormányzást, ideiglenesen szüneteltetve az autonómia működését. A spanyol kormány a lehető legkorábbra, december 21-re írta ki a választásokat.

Na erre a választásra mentünk el mi is nemzetközi megfigyelőnek a European Free Alliance/Európai Szabad Szövetség csapatában. Két nappal  a választások előtt érkeztünk a napsütéses Barcelonába, ahol találkoztunk szövetséges pártjaink küldötteivel. Ott voltak a welsziek, baszkok, flamandok, dél-tiroliak, skótok, galiciaiak, yorkiak, észak-írek, kelet-európából csak mi voltunk. Kitűztük a sárga szalagot, a politikai foglyokkal szolidarizálva és együtt mentünk el Sant Vicenç dels Horts-ba az Esquerra Republicana, a második legnagyaobb függetlenségi párt kampányzáró eseményére. A választás azért esett, erre a településre, mert innen származik és itt volt polgármester Oriol Junqueras a párt bebörtönzött elnöke. Itt ért az első igazán nagy meglepetés, én egy nagy rendezvényre számitottam, több ezer résztvevővel, ezzel szemben pár száz lelkes szimpatizáns volt jelen, a párt vezetősége és persze a   legfontosabb rengeteg újságíró. Legalább egy tucat tüzes beszéd hangztott el ezután a rendezény véget ért  20 perc múlva már nyoma sem volt annak, hogy a téren egy fontos esemény zajlott. Este a tévét nézve jöttem rá, hogy az picinek tűnő rendezvény is hatékony, minden egyes csatornán beszámoltak kampányzárón elhangzott beszédekről. Az üzenet átjött és ez a legfontosabb. Itt látszott, hogy sokszor a kevesebb több.

Másnap egész nap egy konferencián vettünk részt, amelynek katalán előadói ismertették az aktuális helyzetet és az előzményeket. Útban a helyszinre láthattuk a madridi kormányzás gyakorlati jelét, az összes közigazgatási intézmény elött gépfegyveres rendőrök álltak és persze az ellenkezőjét is a rendgeteg katalán zászlót a házakon, minden épületen volt legalább egy republikánus Estelada. A konferencián elég hamar kiderült. hogy az általunk viselt sárga szalag be van tiltva és a rendőrök büntetnek érte, így értelmet nyert, hogy miért köszönnek nekünk lelkesen az utcán ismeretlenek. Bemutatták a két legnagyobb civilszervezetet, egyenként hetvenezernél is több taggal, hát nem gyenge... Kiderült, hogy abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a függetlenség mozgalmat nem a politikusok, hanem a civilek nyomják előre, irányítják. A civilek pedig képesek ideológiai, felekezeti, etnkikai különbségeket is félretenni a cél érdekében és persze ennek mentén a pártok is kénytelenek együttműködni, bár láthatóan ez nem esik nehezükre. Bemuttaták a civil dimlomáciai rendszerüket, vagyis a nemhivatalos külképviseleti rendszerüket, amelyeket fontosabb országokban hoztak létre azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a régiót. Hetvennél is több ilyen irodájuk volt, ezekben mind önkéntesek dolgoztak fizetés nélkül! többynire olyan katalánok, akik az adott országban éltek. A függetlenségi népszavazás utána  spanyol kormány bezáratta ezeket az irodákat, annak ellenére, hogy a félig civil tulajdonban volt az irodahálózat. Bemutatták, hogy milyen hatékonyan használják a közösségi médit mozgósításra, pl. hogy egy Watsapp üzenettel indult az 50.000 fős brüsszeli tüntetés. A civilek elég világosan elmondták, hogy elvárják a politikusoktól, hogy védjék meg a kikiáltott köztársaságot és, hogy készek aktívabban részt venni az új ország konkrét felépítésében.

A választás napján a szavazókörök megnyitásakor elindultunk, hogy szavazókörröl szavazókörre látogassunk és ellenőrizzük a választás folyamatát. Bár hétköznapra tették a választást, amire nem volt példa az elmúlt harminc évben, mégis rekord nagyságú volt a részvétel. Nagyon jól esett látni, ahogyan idősek, tolókocsis emberek, vakok igyekeztek élni szavazati jogukkal, a civil öntudat legtisztább megnyilvánulása volt eddigi életemben. Mosolygós emberek, cinkos tekintetek, elhatározott emberek: Ma megvédjük a köztársaságot, kiszabadítjuk politikai fogjainkat! ez sugárzott az emberekből. Bár a szavazókörökben sokat kellett várni, az emeberek fegyelmezetten állták ki a sorukat, azokban a szavazókörökben, ahol jártunk nem történtek incidensek. Az eredményeket az Esqurrea Republicana rendezvényén vártuk, ami zárt térben zajlott, mert a spanyol szervek nem engedélyztek szabadtéri rendezvényeket arra a napra. Milyen érdekes, hogy a Ciudadanos pártnak, amelyik köztudottan egységpárti és hát az elnöke is spanyol, szóval ők mégis szabadétéren tartották meg az eredményvárójukat, mégpedig a Spanyolország téren. Szrencsére nem sok ünnepelni valójuk volt, mert a függetlenségpártiak nyertek. Úgy nyertek, hogy az egyik legnagyobb párt elnöke börtönben volt, a másik Brüsszelben számüzetésben, a választást a spanyolok szervezték és ráadásul hétköznap, minden eszközt bevetettek a katalán erők ellehetetlenítésére. Mindezek ellenére a függetlenségpártiak nyertek és egyre többen vannak. Jó volt személyesen is látni, hogy mennyire tudatosak, határozottak, profik a katalánok. Megérdemlik a függetlenséget, mert már rég kiharcolták rá a jogot. A spanyol állam pedig minden egyes nappal csak saját magának árt, mert a keményebb lesz a szakadás. Katalónia már rég nem Spanyolország és tényleg csak idő kérdése, hogy papíron is így legyen.

A három nap legnagyobb beszólása az volt, amikor az egyik katalán lány, teljesen természetesen azt mondta, hogy neki vannak Spanyolországban is barátai. Értitek :)