Évek óta figyelemmel követem a Katalóniában zajló folyamatokat, tavaly pedig majdnem napi szinten figyeltem az eseményeket. Megdöbentett az október elsejei, a népszavazást megakadályozni hivatott rendőri brutalitás, de összeségében a spanyol kormányzat hozzáállása is az eseményekhez. Ezek után már nem lepett meg, hogy a függetlenség tényleges kikiáltása után börtönbe zártak több vezető politikust és a két legnagyobb függetlenségpárti civilszervezet elnökeit is. Ráadásul érvénybe lépett a 155-ös törvény, melynek értelmében Madrid kezébe vette a kormányzást, ideiglenesen szüneteltetve az autonómia működését. A spanyol kormány a lehető legkorábbra, december 21-re írta ki a választásokat.

Na erre a választásra mentünk el mi is nemzetközi megfigyelőnek a European Free Alliance/Európai Szabad Szövetség csapatában. Két nappal  a választások előtt érkeztünk a napsütéses Barcelonába, ahol találkoztunk szövetséges pártjaink küldötteivel. Ott voltak a welsziek, baszkok, flamandok, dél-tiroliak, skótok, galiciaiak, yorkiak, észak-írek, kelet-európából csak mi voltunk. Kitűztük a sárga szalagot, a politikai foglyokkal szolidarizálva és együtt mentünk el Sant Vicenç dels Horts-ba az Esquerra Republicana, a második legnagyaobb függetlenségi párt kampányzáró eseményére. A választás azért esett, erre a településre, mert innen származik és itt volt polgármester Oriol Junqueras a párt bebörtönzött elnöke. Itt ért az első igazán nagy meglepetés, én egy nagy rendezvényre számitottam, több ezer résztvevővel, ezzel szemben pár száz lelkes szimpatizáns volt jelen, a párt vezetősége és persze a   legfontosabb rengeteg újságíró. Legalább egy tucat tüzes beszéd hangztott el ezután a rendezény véget ért  20 perc múlva már nyoma sem volt annak, hogy a téren egy fontos esemény zajlott. Este a tévét nézve jöttem rá, hogy az picinek tűnő rendezvény is hatékony, minden egyes csatornán beszámoltak kampányzárón elhangzott beszédekről. Az üzenet átjött és ez a legfontosabb. Itt látszott, hogy sokszor a kevesebb több.

Másnap egész nap egy konferencián vettünk részt, amelynek katalán előadói ismertették az aktuális helyzetet és az előzményeket. Útban a helyszinre láthattuk a madridi kormányzás gyakorlati jelét, az összes közigazgatási intézmény elött gépfegyveres rendőrök álltak és persze az ellenkezőjét is a rendgeteg katalán zászlót a házakon, minden épületen volt legalább egy republikánus Estelada. A konferencián elég hamar kiderült. hogy az általunk viselt sárga szalag be van tiltva és a rendőrök büntetnek érte, így értelmet nyert, hogy miért köszönnek nekünk lelkesen az utcán ismeretlenek. Bemutatták a két legnagyobb civilszervezetet, egyenként hetvenezernél is több taggal, hát nem gyenge... Kiderült, hogy abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a függetlenség mozgalmat nem a politikusok, hanem a civilek nyomják előre, irányítják. A civilek pedig képesek ideológiai, felekezeti, etnkikai különbségeket is félretenni a cél érdekében és persze ennek mentén a pártok is kénytelenek együttműködni, bár láthatóan ez nem esik nehezükre. Bemuttaták a civil dimlomáciai rendszerüket, vagyis a nemhivatalos külképviseleti rendszerüket, amelyeket fontosabb országokban hoztak létre azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a régiót. Hetvennél is több ilyen irodájuk volt, ezekben mind önkéntesek dolgoztak fizetés nélkül! többynire olyan katalánok, akik az adott országban éltek. A függetlenségi népszavazás utána  spanyol kormány bezáratta ezeket az irodákat, annak ellenére, hogy a félig civil tulajdonban volt az irodahálózat. Bemutatták, hogy milyen hatékonyan használják a közösségi médit mozgósításra, pl. hogy egy Watsapp üzenettel indult az 50.000 fős brüsszeli tüntetés. A civilek elég világosan elmondták, hogy elvárják a politikusoktól, hogy védjék meg a kikiáltott köztársaságot és, hogy készek aktívabban részt venni az új ország konkrét felépítésében.

A választás napján a szavazókörök megnyitásakor elindultunk, hogy szavazókörröl szavazókörre látogassunk és ellenőrizzük a választás folyamatát. Bár hétköznapra tették a választást, amire nem volt példa az elmúlt harminc évben, mégis rekord nagyságú volt a részvétel. Nagyon jól esett látni, ahogyan idősek, tolókocsis emberek, vakok igyekeztek élni szavazati jogukkal, a civil öntudat legtisztább megnyilvánulása volt eddigi életemben. Mosolygós emberek, cinkos tekintetek, elhatározott emberek: Ma megvédjük a köztársaságot, kiszabadítjuk politikai fogjainkat! ez sugárzott az emberekből. Bár a szavazókörökben sokat kellett várni, az emeberek fegyelmezetten állták ki a sorukat, azokban a szavazókörökben, ahol jártunk nem történtek incidensek. Az eredményeket az Esqurrea Republicana rendezvényén vártuk, ami zárt térben zajlott, mert a spanyol szervek nem engedélyztek szabadtéri rendezvényeket arra a napra. Milyen érdekes, hogy a Ciudadanos pártnak, amelyik köztudottan egységpárti és hát az elnöke is spanyol, szóval ők mégis szabadétéren tartották meg az eredményvárójukat, mégpedig a Spanyolország téren. Szrencsére nem sok ünnepelni valójuk volt, mert a függetlenségpártiak nyertek. Úgy nyertek, hogy az egyik legnagyobb párt elnöke börtönben volt, a másik Brüsszelben számüzetésben, a választást a spanyolok szervezték és ráadásul hétköznap, minden eszközt bevetettek a katalán erők ellehetetlenítésére. Mindezek ellenére a függetlenségpártiak nyertek és egyre többen vannak. Jó volt személyesen is látni, hogy mennyire tudatosak, határozottak, profik a katalánok. Megérdemlik a függetlenséget, mert már rég kiharcolták rá a jogot. A spanyol állam pedig minden egyes nappal csak saját magának árt, mert a keményebb lesz a szakadás. Katalónia már rég nem Spanyolország és tényleg csak idő kérdése, hogy papíron is így legyen.

A három nap legnagyobb beszólása az volt, amikor az egyik katalán lány, teljesen természetesen azt mondta, hogy neki vannak Spanyolországban is barátai. Értitek :)

A Katalán Köztársaság két napot tartott, de még nincs vége. Nincs vége mert a katalánok nem adták fel és tovább folytatják az ellenállást. Indulnak a decemberi, általuk illegitimnek tartott választásokon, hogy ne adjanak esélyt Madrid taktikáinak. A spanyol kormány közben letagadja, hogy október 10-én rendőri erőszak történt volna. Továbbra is illegitimnek tartják a népszavazást és a függetlenség kikiáltását, utóbbit nem tudom hová tenni hiszen az USA sem kérdezte meg Nagy-Britanniát, hogy elfogadja-e a függetlenséget. Természetesen akkor sem volt erre törvényi keret. A sajtó sajnálatosan partnere a spanyol kormány propagandájának és mindenki az szóhasználatukat ismétli. Szavakkal sok mindent el lehet érni, lehet manipulálni, az ex-elnök, menesztett elnök kifejezések sorolása a Katalán Köztársaságot ássa alá. Kétszínűség a legális népszavazás mögé bújni, hiszen alkotmánymódosítás nélkül erre nincs esély és hát alkotmányt a spanyolok aligha akarnak módosítani. Az is vicces, hogy a 43%-os részvételt alacsonynak tartják miközben napokkal a választások előtt fenyegették az embereket, hogy ne vegyenek részt a választáson, sok urnát koboztak el szavazatokkal, és a részvétel még így is az európai részvételi adatokhoz mérhetők. Egy népszavazás következtében a választott regionális parlament megszavazta a függetlenséget, erre a spanyol kormány válaszként megvonja a régió autonómiáját, ez még érthető is lenne, bár egy független ország autonómiáját visszavonni elég fura. A felháborító az, hogy 30 évre zárnák be a függetlenségpárti vezetőket lázadással vádolva őket. Azt a spanyol jogászok is elismerik, hogy a vád képtelen hisz a lázadás erőszakot is feltételez és erre pedig egyértelműen nem került sor. Érthető, hogy kételkedve a korrekt eljárástól, a katalán elnök Brüsszelbe utazott tájékozódni és tájékoztatni. Remek húzás, most a világsajtóval szemtől-szemben mondhatta el álláspontját és biztonságban követelhette a korrekt bírósági eljárást. Nagy valószínűséggel nem fog indulni a választásokon de szövetségesei megméretik magukat, nehogy a részvétel hiányában Madrid csatlósai nyerjék meg a választást. Közben itthon minden román tévében Katalónia szakértők szerepeltek, hihetetlen marhaságokat sorolva órákon át. Egyetlen mértékletes megszólalást hallottam és az Cristian Parvulescu részéről jött, bár tőle az ember ugye el is várja a tőle. Az MPP-sek minden az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot látják, valami jó anyagra tehettek szert, mert nem tudom mással magyarázni, hogy a katalán függetlenségi nyilatkozatban is a gyulafehérvári nyilatkozatot látják. Közben többen azt mondják, hogy az autonómiának nem egyeneságú következménye a függetlenség utáni vágy. Hát pedig de, teljesen természetes, hogy az autonómiát megszerző régió később teljes önállóságot szerezne. Ez van, el kell fogadni, hogy a majdan autonóm Székelyföld előbb utóbb függetlenedni szeretne. Ezt megállítani pedig nem nagyon tudja senki, vagy, hogy is mondjam, nem nagyon ismerek ilyen kaliberű vezetőt...