1991-ben születtem, ebből következik,hogy a múlt rendszerrel közvetlen kapcsolatom nem volt. Persze a kilencvenes években erőteljesen érződött a múlt szele, de ezt csak később tudtam értelmezni. A kétezres évek közepén éreztem valami elmozfulásfélét, de az is csak az  euroatlanti integráció következtében. Az egyetemen kezdtem el komolyabban foglalkozni a rendszerváltás és az átmeneti évek korszakával, próbáltam képbe helyezni magam az akkori helyzet előzményeivel. Akkor is és most is világos volt: az átmenet még nem ért véget. Románia még nem vedlette le a szocialista elődállam rossz emlékét és elég lassan zárkózik fel a nyugati fejletetteb, szerencsésebb sorsú államokhoz. A rendszerváltás rosszul indult, sőt jobb lenne inkább puccsnak nevezni, mert ugye csak a régi rendszer tagjai ragadták magukhoz a hatalmat. A valódi rendszerváltást akarók kevésnek bizonyultak. A szocialista munka alapú társadalmat szépen lassan felváltotta a fogyasztói társadalom. A nagy ipari vállalatok megszűntek, sokan vesztették el munkahelyüket és nem tudtak a megváltozott munkaerőpiacon elhelyezkedni. Elkezdődött egy folyamat, amit az EU-hoz való csatlakozás drasztikusan megkönnyített. Milliók keresték és keresik a megélhetést az ország határain kívül. Eközben a nyugati nagyvállalatok, kereskedelmi láncok lepték el az országot. Románia olcsó munkaerőt biztosít és komoly piacot a nyugati államoknak. Ez sokkal több hasznot hoz a nyugati-európai államoknak, mint amennyit a strukturális alapok hoznak az országnak főleg, hogy le sem tudjuk hívni őket. A közigazgatás lemaradt, lassú és túlbürökratizált. Fényévekkel vagyunk lemaradva, sok esetben még közép-európai szomszédainktól is. A nagyvárosok egyrésze komoly fejlődésen ment keresztűl, de ez csalóka, mert a vidék még mindig nagyon alúlfejlett. Ez azért is nagy probléma, mert a még mindig a mezőgazdaság a fő iparág az országban, ennek ellenére még mindig rengeteg itthon is megtermelhető terméket importálunk. 

Mindezekből az látszik, hogy Románia még mindig a tartalom nélküli formák országa. Átvettük a nyugati mintákat, intézményeket de még nem tudunk velük optimálisan élni. Az állampolgárok nagy része nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadsággal, s így a renszerváltás/átmenet vesztese lett. Eközben a korábbi rendszer hatalmasai megtartották politikai és gazdasági hatalmukat és komoly hátországot, majd pedig utánpótlást építettek ki maguknak. Számos volt szekus, pártaktivista van vezető szerepben a politikában, közigazgatásban és a médiában, nemcsak románok, de magyarok is. Teljesen világos, hogy a mi kis romániai magyar párhuzamos társadalmunk is ugyanazokkal a problémákkal küzd mind a többségi társadalom. Az a nagy különbség, hogy mi oskszor etnikai tartalommal töltjük meg a problémáinkat és hajlamosak vagyunk olyan problémáink kapcsán is áldozatként bemutatni magunkat, amiben a román társadalom is áldozat. Pl. sírunk, hogy fogyunk de nem vesszük észre, hogy a mellettük élő etnkiumok is nagyjából hasonló arányban fogyank, tehát ez egy általános trend. 

Az új generációra általában igaz, hogy elege van a bizonytalanságból és hát nem sok jót lát a jövőben. A nagy helyzet az, hogy az átmenet nagy politikusbűnözői felélték ennek a generációnak a jövőjét is. Irdatlan nagy feladat lesz ezt valahogy kiegyensúlyozni vagy legalább megpróbálni rendbe hozni. A rendszerváltás reménykeltő hónapjaiban fogant generácóján óriási a teher. Véget kell vetnünk a túl hosszúra nyúlt átmeneti időszaknak, meg kell oldanunk a növekvő nyugdíjasok számának problémáját. El kell döntenünk, hogy milyen irányba haladjon az ország. Egyáltalán nincsnek jó kilátások, nem sokan fogadnának arra, hogy sikerül kihúzni ebből a mocsárból az országot. A parlament összetétele szintén nem sok jóval kecsegtet. Az egyetlen igazán hazafi párt a velejéig korrupt PSD. Abban az értelemben hazafi, hogy nem a külföldi hatalmak kottájából játszik, hanem megpróbál a helyi érdekeknek megfelelően politizálni. A többi párt külföldi erőknek próbál kedvezni és a mostaninál jobban is kiszolgáltatná az országot. Az eyik korrupt, a másik gyenge, nincs jó választás. Az utánpótlás sem sokkal jobba sajnos. A pártok ügyesen kinevelték a bólogató ifjú politikus palántákat, akik funkcionális analfabetizmusánál csak az opportunizmusa nagyobb. Ez igaz az RMDSZ-re is.

Az ország Oroszország és Nyugat-európai magállamok között egyensúlyozva maradhat meg valamelyest függetlennek, egy Közép-európai szorosabb együttműködés részeként. De ebbe az irányba egyelőre sem a korrupt szocdemek sem a titkosszolálatok által irányított ellenzék nem akar menni. A regionális mozgalmak gyengék, az utcai tüntetések könnyen manipulálhatók. Az alternatíva esélyei nagyon gyengék a jól beágyazott  korrupt baloldallal és a nyugatról támogatott szekus kollaboráns jobboldallal szemben. De innen szép győzni alapon nem szabad feladni a reményt, soha.